Nem láttam meg a tűzkövet
mely utamon hevert,
sziporka fényt lövellve;
csak azt láttam, hogy valaki, –
valaki más
utánanyúlt és fölemelte.
(Én buta, vak szemem!
Jól meggondold, hogy
ezután láss-é! – –)
Szeretnék nagyon, nagyon sírni!
...Enyém lehetett volna;
most már a másé!