Sosem felejtem el:
Egy fenyő-erdő mellett
robogott a vonat,
amikor megrándult a vészfék –
két kis fenyő
egymáshoz különös közel volt
s álom-szemekkel egymást nézték.
A vonatom futott
és nem tudom, miért:
ez a kép most eszembe jutott
– és leírtam ide
alig olvasható írással
én: a szomorú tovahaladó,
áldást adó
távoli harmadik.