Ó barátnőm, – ízleld velem e halvány évszak édességét,
révedj az időbe, mely zajtalanul és puhán teljesedik.
Álmos bárányok hallgatása ez,
ünnep ez a múlandóság városában.
Ha sóhajtsz, hangja nincs, csak lejjebb hajlik minden virág,
szívünkben tavalyi fűszálak békessége.
Tengerek szaga érzik, melyek páránként apadnak, apadnak,
az éden teljes, mint a gömb, nem lehet hozzáadni.
A hulló gesztenyék megállnak a levegőben.
Lábujjhegyen járnak az angyalok.