Elutazás

Esős, ködös a kicsi város, tizenegykor megy a vonat – Lump fiakkeres kocsijába kijózanodva befogad –

Hej, amikor még úgy fogadtak: Isten hozott, no, mi jót hoztál? Megyünk, megyünk az állomásra, s a kocsi szomorún poroszkál.

Nehéz, fekete bőrernyőjén nem látszanak át a hegyek, csak az eső ver taktust rajta, bús indulót, hogy elmegyek...

Merengés, múltak idézése, füttyszó, dudolás, mit sem használ; Megyünk, megyünk az állomásra, s a kocsi szomorún poroszkál.

A vén diák most gazdagabban, vagy szegényebben ballag itt? Olyan különös az érzésem, mintha itt hagynék valamit. –

Talán a nyarat, vagy az álmot – – egy szőkeszemű kis borzasnál – – Megyünk, megyünk az állomásra, s a kocsi szomorún poroszkál.