Homlokomon fekete csillag,
Isten adta fekete éjen –
Azóta a kalapomat
szememre húzom mélyen.
Úgy járkálok az emberek közt,
csúfondárosan fütyörészve,
hogy ugy-e, ugy-e, nem ismertek?
– S magam se veszem néha észre.
Fekete csillag: Rendelés,
amit nem kértem s nem akartam,
meggyűlöltető, gőgös rangom
megfér egyedül, eltakartan.
Táncolok én is muzsikára,
mint már annyian, olyan régen,
köpenyegemet szél cibálja
és cigarettám füstöl kéken.
Nyomott, kacér kalapom mellett
hazug, tavaszi friss virág –
Vagyok bolondos, boldog senki,
rossz, szeleburdi kisdiák!