Ki a himnuszod dobját verte,
azoknak bíbor rózsát
osztogattál szerte
és behintetted őket nyári jókkal,
perzselő tüzes, afrikai csókkal
– és lábad nyoma most már messze ég.
Nézz vissza még!
Ki a dalodat sohse zengtem,
nézzél arcomba, szánj meg engem,
fürössz ki finom, hófehér sugárral
s ha nem is kacagósra,
de mosolygóra moss át! –
Csókolj meg szépen, hűvösen
s adj egy hervadó, sárga rózsát!...