Unalmas mese:
egy kicsit tolat
aztán hat óra
s elmegy a vonat.
Őszi reggel és eső
a vágány fekete;
szitál a fáknak
levele.
Berreg a csengő
az irodában valahol
s a szívünk, a szívünk
zakatol, zakatol.
Csak szemez az eső
finoman, csendesen
füst száll, gőz imbolyog,
sóhaj és sejtelem.
Unalmas mese
az óra hat
és egyedül állunk némán: –
Elment a vonat.