Az út ravaszul, görbén kanyarog,
Nem! Nem lépek rá! Ha már menni kell,
Csak egyenesen, büszkén akarok!
Vad tüskebokrok tépik meg ruhámat
S az este mélye borzongatón barna –
De emelt fővel indulok utamra!
Az erdő zúg, a szálfák megriadnak:
Eredj az úton! Mért jársz erre dőre? –
Én énekelve törtetek előre.
Köröttem szörnyű szikla-szakadékok
Posványok torka elnyelésre vár
És vijjog fent a keselyű madár.
Tövisbe lábam mosolyogva lép
S felszegett fővel török utamon,
Mint egy dübörgő fékevesztett gép...
Mögöttem újra csönd és nyugalom –
S tovább alszik az erdő.