Félálomban
ibolya-sugarak közt
édesen gyönge vagy, fiacskám.
Már gyermekkorodban
mérföldekről
meghallottál egy fecskesóhajt
s ha tüske döfött ujjadba,
patakkal eredt meg
a véred... –
...A mindennel kibékülés
illata
álomba kísér,
mosolyodtól
harmatkönnyekre fakad
a korhadó, zűrzavaros ég.
Elalszol,
mint a meghajszolt őzek
a bozótban, napkeltekor:
utolsó
szerelmes gondolatod
piros vadszőlő-levelek közé akad.