Míg felnyílik a rozsdás závár,
be sokat is kínlódsz vele!
Azután indulsz a fekete lépcsőn
botolva, búsan felfele.
– Hiába! Hiába!
Talán ez a nagy, bús sötétség
szédít meg néha, vagy a bor?
Benned millió lázas dalnak
zsibbadt zsongása haldokol.
– Hiába! Hiába!
Szemed álmosan, lomhán pislog
és valóságot mit se lát,
s minden sarokból rém-kísértet
fintorgat feléd torz-pofát –
– Hiába! Hiába!
Szédülő szívvel, forró fejjel
lábadat lomhán emeled,
s még mindig nincs a várt Magasság
még mindig nincs az emelet –
– Hiába! Hiába!