Be-benézünk a lélek börtönébe
nagy, sötét éjszakán,
amikor alusznak a posztok.
Kezét tördelve kiabál
s visszhangot ver a cella éjje:
– Jobbra hat könyök,
balra hat könyök –
Megőrülök!
Megőrülök! –
Kívül vijjog a szél.
Cookies on Poetry Cove
We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.