A legáldottabb kéz a földön, A te két kezed jó Anyám Rettentő semmi szélin álltam Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett... Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet!
Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket... Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet!
Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! – Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanított, Felmutatott a csillagokra, Úgy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett... Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet!
Lábam alól, ha néha néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod: a vétek szörnyü rút! –
Ne hidd, Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet!
Oh, hogy így, drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! – Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet!
A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom, megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! – Némán, nagy, forró áhitattal, Csókolom meg a kezedet!
Cookies on Poetry Cove