Fenyőszag. Csend. Egy sárga, ócska
meséskönyv áll az asztalon.
Az emléket marasztalom,
de mindig elfut... bús fogócska.
Túl könyvön és fenyőszagon,
túl-túl, valahol messze, jócska
mákoskalács sül és cipócska:
gyertyás fenyő az asztalon.
Túl-túl, valahol messze, messze
csupa jó minden, ami van,
gyermekségem ködébe veszve,
körül állják mindannyian
a kis fenyőt s anyám könnyezve
ölel magához: “Kis fiam!...”