Tünődve álltam csukott ablakomnál,
egy könyvben lapoztam fel és alá,
s megálltam, hol e pár gyönyörű szó áll:
Lesbosi rétek sugaras vidékén
csókolgatták egymást Daphnis és Chloé.
Körülfigyeltem, mint aki kísértet
arcától fél, hogy egyedül vagyok? –
de a szép ige fülembe kísértett:
Lesbosi rétek sugaras vidékén
ölelték egymást Daphnis és Chloé.
Vörhenyes fákon tekintettem végig,
s az őszbe-bukott szomorú hegyek
felhős nagy kérdést füstöltek az égig:
Bánatba burkolt lesbosi vidékről,
hová költöztek Daphnis és Chloé?
Elült a szél, majd újból nekirontván,
paskolta, rázta zárt ablakomat
s én csöndesen könnyeztem a mondán!
Lesbosi réten egyszer, nagyon régen
szerették egymást Daphnis és Chloé...