Csingilingi
csörtető
kis pataknak
éltető
tiszta selymes
kék vize –
Zöld halaknak
altatója
szép hazája,
csókolója,
palotája:
csingilingi
csörtető dal
csacska csermely,
nyughatatlan
fékevesztett
kis patak.
Csingilingi
fékevesztett
kis patak.
Csingilingi
véghetetlen
víz szegélyén
szürke szikla
vas falába
ütköződő
gyönge hab.
Tarka csónak
néma hinta,
szent szivárvány:
nem leszek hát
boldogabb?
Csörtető dal
csermelyéből,
fodrozó dal
tengeréből
ittam, ittam
csingilingi
mégsem lettem
boldogabb.
Mindhiába
reng a hinta
ring a csónak
tiszta tükrén
esti tónak
mindhiába
mégse lettem
boldogabb.
Embereknek
lomha lába
szivárványos
égi útra
rátapos –
mindhiába
csingilingi
mit se használ
annak, aki
bánatos.
Szent daloknak
rabja lettem,
csak felétek
menekedtem:
csingilingi
mégse lettem
boldogabb.
Kis pataktól
Oceánig
futkosó víz
milliónyi
buboréka
csend legyen!
Körben álló
bús bereknek
furcsa fái
kiktől néha
megtanultam
muzsikálni
csend legyen!
Hinta, csónak,
szent szivárvány, –
mint a márvány
jégben hűlve,
nem figyelve
semmi másra,
figyelembe,
hallgatásba
átkövülve
álljatok meg,
csend legyen!
Csingilingi
felzokogva
fájva, kérdve,
hárfa hangú
hang dalol.
Csingilingi
csacska csengő
csengve csendül
csingilingi
valahol.
Néma csónak,
néma hinta,
néma erdő,
néma hab:
csingilingi
szóljatok hát,
szóljatok hát:
mikor leszek
boldogabb.
Csingilingi
nem leszek már
boldogabb?