Skip to content
1907–1938

Csendes egyedüllét

Jenő Dsida

Szép csillagos éj van, A nyüzsgő világra Nyugodalom szállott – – Lehajtom fejemet

S halkan dudolgatok Egy bús szerenádot... Kiséri a szellő Csendes muzsikával...

Kibékülök lassan Az egész világgal, Kibékülök lassan Háborgó szívemnek

Tompa sóhajával, Kibékülök lassan Minden zokogással Minden nevetéssel.

– A szomorú múltat A rejtélyes jövőt Elfedi az éjjel; Minden háborúra

Ráborul az áldott Simogató béke... Olyan jó is volna Ha sohasem kéne

Harci dalt dalolni, – Mindig szerenádot!...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Csendes egyedüllét · Jenő Dsida · Poetry Cove