Fehér virág és rózsaszín virág
egész csokros halom
szedegetve össze
az asztalon
hogy gondoljunk a hűvös csókú őszre.
Csend van.
Csendélet. –
Ezeket nem kell bántani,
maradjon mindig mind, ahogyan áll. –
Ezek az ősz csók-üzenetei,
ezek az ősz virágai,
s a csendéletre jön a csendhalál.
Mindenki elmegy:
napok, évek, nagy történelmi hősök,
csókok, nyarak, és kedves ismerősök –
és elmennek az ősz virágai,
mert ez a végzetük; – –
(Csak egy nem múlik el: az elmúlás.)
A véghetetlen fagyos-arcú hóra
hidegen fog szikrázni majd a Nap
és fázni a világ – –
Mi sírva kérdezzük majd: jön-e óra,
amikor visszatérnek
nyarak, csókok, szép kézfogások,
himnuszai a vérnek,
s lesz csendélet is újra:
– fehér virág, piros virág!...