A nagy ködökben mindig célt láss
és nincsen nagyobb, szebb bölcsesség
az életnél, mely nem rakétás.
Hallgatást, csendes, boldog éjjelt
süstörgő lánggal nem öl el, –
csupán a csend, ki megölel.
Közelében nincs senki árva,
jön igaz, nagy-nagy szeretettel
és csókot lehel szempilládra.
Százszor boldog, ki ismeri
mert benne él a tudás, béke
és minden, ami isteni.
A zaj-világtól fallal választ
s a kalmár-zsivajt eltompítván
önönmaga ad minden választ.
Nincs a léleknek szebb bölcsesség
hogy titokföldre bejuthasson,
mint a virrasztó, néma klastrom:
Halk, elsimító négy varázsfal
s az élet után pontot tenni
csendes, szép, boldog megadással.