Csak menni, menni, menni, menni, menni.
És hull és hull és hull és hull a hó,
S olyan fehér az arcom, mint a hó
S félek, hogy nem tudok már messze menni.
Hátam mögött van sok-sok víg hahó
s előttem áll a ködbeveszve: semmi,
vagy egy kicsivel több tán, mint a semmi,
egy furcsább, halkabb, távolibb hahó.