Kifáradtam. Elég az élet,
elég, elég!
Jobbról, balról két gyertya lángol, –
(de mindörökre az se ég;
egyszer neki is, mint nekem,
elég, elég!)
Odakint bőghet, moroghat az élet;
idáig nem tör be a lárma
s szívem nem forr a harcon...
Ne sercegj gyertya, hagyjál békét,
örüld te is a harcok végét!
Elég! Most alszom...