Olyan szomorú; elmúlik a május
és múltba-hal az orgona-búgás
és üressé lesz sok-sok délutánom.
Tömjén-füstösen ragyog be a nap
a fehér-arcú, néma Máriára,
gyertyák lobognak, villanyszemek égnek
és jázmin-csokrok esőzik a szirmot
a fehér-selymű oltárterítőre.
Nézek a finom templom-ködön át
a fehér-arcú, néma Máriára
és elmondom Neki
a legutolsó szép litániát!
Titkos értelmű rózsa,
Könyörögj érettünk!
Dávid királynak tornya,
könyörögj érettünk!
Elefántcsont-torony,
Könyörögj érettünk!
Mária aranyház
Könyörögj érettünk!...
Úgy sajnálom, hogy elmulik a május
és multba hal az orgona-bugás
és úgy sajnálom
a permetező jázmin-szirmokat
meg az utolsó szép litániát!
Szétfoszlik, mint egy tavasz-éjji álom
és üressé lesz minden délutánom.