Halotti csend borult a kertre,
Ezer virága halva, halva,
Porukat a szél elseperte,
Havával a tél betakarta.
A küzködők már megnyugodtak,
Nekik már nincsen, ami fájjon, –
Csak én maradtam hírmondónak,
Csak én sírok a pusztuláson.
Ők már azóta messze járnak
S tán boldogabbak jómagamnál, –
Engem miattok tép a bánat
És forró könnyem mit se használ.
Künn a világban új tavaszról,
Lombról, virágról szól a nóta, –
Nekem még mindig őszi dal szól
És semmi sem lett más azóta.
Nekem még mindig muzsikálnak
A szállingózó őszi lombok,
A szívemet, mely annyit fáradt
Nem hagyták el a régi gondok;
Rövid életem hosszú őszén
A kis virágok sorra halnak...
Aztán jön a tél könyörűlvén
És puha hóval betakargat.