Ott kezdődik a történet, Hogy az elmult éjjel Motoszkáló sercegésre Tekintettem széjjel.
Kibújtam a paplan alól, Úgy törtem fejemet: Vajjon ki az? Talán egér? Ki lehet? Mi lehet?
A lámpát is felgyújtottam, S Uramfia! Épen Akkor mászott fel a mackóm A játékszekrényen.
Asztalomon a toll vége Tentába volt mártva, S tekintetem ráesett egy Ákombák írásra.
Jól megnéztem, hát a címe Ez volt az írásnak: “Szól a levél Lillykének Vagy a babájának.”
Én azonban nem tudtam, hogy Miféle cím ez itt, S beküldöm a “Cimborá”-nak, Amint következik:
“Kedves Nagysám! Olvastam egy számát Én a “Cimborá”-nak, Melyben Kegyed pályázatot
Hírdet kacsójára Ella babájának. No, mondom, öt éves, Házias, erényes!
Ilyen kéne nekem épen S nem valami dáma, Aki finnyás, kényes. Igaz, mackó vagyok,
Más egyéb biz senki, S nagy merészség, hogy szememet Nagysád babájáig Merem felemelni.
De azért van nékem Csinos kis vagyonkám (Például most ezreket ér Hosszúszőrű, barna,
Téli medvebundám!) Van egy kastélyom is Ott fenn Mármarosban. (Igaz, hogy a hét szobája
mind egy szálig el van Rekvirálva mostan.) S amellett – elébe Vágtam a dolognak, –
Bár szőrös a keblem, mégis Igazi, hűséges Jó szivet dobogtat. Adja tehát nekem
kezét babájának, Higgye el, hogy jobb sors ő-rá – Akármeddig éljen, – Nem is igen várhat!
Lakása lesz itten A szekrény tetején, Lesz társaság: bohóc, krámpusz, S minden esztendőben
Fürdőre viszem én. Válaszát epedve Várom, hanem – tudja, – Legyen szíves tudósítni,
Hogy az Elluskának Mi a hozománya S mi a staffirungja!?
Cookies on Poetry Cove