Már őszbe járunk lassan, lassan
és nincs kedvem, hogy mutogassam
dalba-zengő kedvemet. –
Míg bánatomról mesét mondok,
szétröpködnek a szegény lombok:
nem is látok egyebet.
Nyújtózva fekszik sor soron,
s mert fáradt-búsan vonszolom,
jön mondat után mondat, –
s engem, míg rajtok áthatok,
egy nyár-igézet álma fog
és kiejtem a tollat...