A végítélet jött-e már el,
Pokolnak torka nyílt-e meg
S kijöttek abból ölni, dúlni
A túlvilági szellemek?
A fellegekből sűrű zápor
Zuhog le, mintha öntenék,
A szálfák nádként hajladoznak,
S villámot szórva dörg az ég.
De míg a fákat szél csavarja,
Az elrejtett bokor nyugodt,
S a kis madárka mit se sejtve
Nyugodtan, mélyen alszik ott.