Skip to content
1907–1938

Árnyékok

Jenő Dsida

Kérdezhetnétek: Mit akarsz ezzel a torz, félig megvakult tükörrel? S én vándorútamban mégis felmutatom,

ősbizalommal mégis dadogom: Íme én, íme te! Lássátok, lemérítek a hold hegyeit. S mert messze vannak, mérföldekre nyúló

árnyékairól méritek. Így mutatom én nektek a dolgok másvilágra nyúló árnyékait: Hegyek árnyékát,

házak árnyékát, városok árnyékát, magatok árnyékát. Valaha, mikor Hóreb hegyén jártam,

előttem is égig csapott a csipkebokor lángja s azóta borzongó mellemben lakik a Kimondhatatlan Nevű.

Rendeltetésem még titok. Járok a kiterített lapon, a világ mezeje szélén s elfog a félelem reszketése,

mikor süvöltő éjszakán ott nyitom fel az ócska bibliát: És lőn Salamon: király az egész Izrael fölött.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Árnyékok · Jenő Dsida · Poetry Cove