Egyszer elpattan valami mélyen.
Az eltemetett csönd halk csobbanással
ömlik szét a síró viharban.
S egyszerre megdermed, elhallgat minden.
Aranysárga napsugár szitál hűvösen,
mozdulatlan, fakó lombokat dédelget;
szivig sajduló, bágyadt csodálkozással
a tavi csónak partot ér velem.
A kavicsos úton lassan halad egy leány.
Valami sápadt hercegkisasszony.
Finomrajzú, beteg kis kebeléhez
sárga rózsát szorít és köhög.