Az ünneplők közt úgy hiszem talán, hogy
Szabad nekem is pár szót szólanom,
Érzelmeimnek halvány képét adni
E régesrég várt kedves névnapon.
El nem mondhatnám szóval úgyse mindet,
Elmém beszédre bármiként szavaz:
Mi legnagyobb tért, szíveket betölt ma,
Ajakra, nyelvre rá nem férhet az.
Elég lesz ennyi: őszintén, szivemből
Kivánom én a boldogságodat: –
Nem mondom, hogy rá egy felhő se menjen
Egy hosszú-hosszú emberlét alatt...
Hiszen ha nincsen felhő, nincs eső sem,
Könny nélkül lelkünk nem termékenyül
S a legnagyobb csapástól óvjon Isten,
Lélektől, mely nem érez, nem hevül!
Szeresd az Istent, s a mi szép hazánkat,
Szeressél engem s hű barátidat,
Kik Veled vannak teljes életedben
S boldoggá tenni úgy óhajtanak!
Szálljon bár el sok évtized fölötted,
Érjen bár bánat, tépdeső vihar,
Szíved maradjon érző, fásulatlan,
Lelked maradjon mindig fiatal!