...Észak ködökön elborult szem,
ki vakon nézel és törtetsz előre
a rég keresett, szűzi jégmezőre,
te boldog vagy Amundsen!
Látod, én sohse vágytam sokra,
csak egy darabka Indiára,
parányi, szép kelet-mesére,
s azért jutottam pólusokra!
Völgyek mélyére másztam,
vörös lámpánál éjszaka bányásztam
egy szikra kis aranyra,
s mikor azt hittem: végre!...
– dermedt karokkal lendített csákányom
beletörött az acélfalú jégbe.