Koptatja lassan minden hullám
Az Óceánnak partjait –
Az élet sok-sok napja mulván,
Tanultam én is valamit.
Megtanultam, hogy nagy az ára
Egy bimbónak, ha leszakad,
S epedvén örök illatára,
Letépnem sohasem szabad!
Már tudom, hogy csak addig vágyom
Tavaszra, amíg itt a hó,
Csak addig édes minden álom,
Ameddig álom s nem való.
Kíváncsi, lázas kérdezésre
Már tudom: mi a felelet,
De megfizettem nagyon érte:
Virágom, álmom odalett.
Az élet sok-sok napja mulván,
Csak egy tudás maradt enyém, –
Így koptat lassan minden hullám
Az Oceánnak mederén.