Hitem, szerelmem, szent hazám!
Semmit se tettem igazán,
még gyümölcsöt se hoztam, –
eddig csak délibábot néztem,
eddig csak álmodoztam.
Talán már jönni fog az óra,
mely valót hoz az álmodóra
és tett-vágyakra kelti:
egészen hinni, egészen remélni
jaj, egészen szeretni!
Borus-magamat harcba vetni,
Láng-szerelemmel elégetni,
mert csak ez a nagy, drága élet!
Talán dübörgőn jön a perc már,
mely hűlt kohómban lángot éget...
Vagy építeni, vagy rombolni,
vagy felépülni, vagy romolni
riadó perdül büszke dobon –
Akkor el tőlem, ami álom,
s dalaimat a tűzbe dobom!