Tűzben izzik a járda
és úgy hozta a sors,
hogy a zárt jeges-láda
tarkázott tetején
fekete fedelén
alszik a fagylaltos.
Elaludt, elaludt.
A nagy sötét ég fent ég
és bíbor láng az ut
s dől az emberek harcos
arcáról a verejték,
de alszik a fagylaltos,
elaludt, elaludt...
Hol van hát a lehetőség?
Hűvösség? Nyugalom?
Csak őrület és hőség
s a szemekből kilobog
rekkenő lázuk...
Ha alszik, rázzuk?
Hiába! Hiába!
Most csukva a láda!
Elaludt, elaludt...