Nézem a nyitott kandallóban
az én pislogó tüzemet,
s míg melegét szívembe szórja,
megsúgom neki titkolózva:
kinek szól most az üzenet.
Milyen szép! halkan körbe zümmög
ezer mesélő gond-darázs
aztán valami sejtés-féle
s bámulni a kályha tüzébe,
hol rámhunyorít a parázs.
Egy nevet súgok félve csendben,
mintha mondanám: béke ránk,
mintha mondanám: szép az élet!
...és nini, minden csupa fény lett,
s lobog és zeng és leng a láng!
Akkor ujjongva talpra ugrom,
máglyára szítom tüzemet,
valami táncra, dalra nógat,
megölelem a kandallómat
s tudom:
elment az üzenet!