Lassú, tisztafehér barmok nyomában
békén füstöl a por. Pásztorleányka
– szégyenét rebegőn – a kútra hajlik.
Hűs márványkapukon bozontos indák
kúsznak hallgatagon, sűrjen, sötéten
s porladó madarak hullnak belőlük.
Foszlányokban, ijedten csüng a nyirkos
ég. – A halk remetén éjbarna köntös.
Dúdorász eszelősen és kihamvadt
gazbafult utakon bolyong, barangol.
Ősbozótu helyet kutat magának
elvérezni szelíd, kinyílt sebekkel.