Van egy átkozott, szegény, árva nép:
mindig ütötték, mindig verték –
Volt egy gyönyörű piros rózsa
talán a legszebb, drága kert-ék,
s az őszi szelek leteperték.
Van egy muzsikás, édes, szép beszéd!
Bárki kutat a földgolyón át,
e nyelvnek párját nem leli,
s ezt susogják a meghajolt fák,
s ebben élnek a legszebb nóták.
És áldott, áldott az az idegen
kinek így nyilik szóra ajka
és végignéz a letört rózsán
és megesik a szíve rajta
s egy pillanatig simogatja!...