Pihekristállyal hófehérre festve
a lámpafényes sürtető világot,
egy hóförgeteg a szemembe vágott,
hogy valakire vártam akkor este.
Jó Isten tudja: miért tűrtem bátran
ha kósza lábam pocsolyába lépett,
miért néztem a hidegarcú népet
s miért jött akkor, akire én vártam?
Valaki jött a sűrű, téli ködben
Én áldást mondtam, s szelídszavú áment,
míg gőg-mosollyal, sebtiben tovább ment – –
Valaki jött és elnézett fölöttem.
Pihekristállyal hófehérre festve
a lámpafényes, sürtető világot,
egy hóförgeteg a szemembe vágott,
és kicsordult a könnyem akkor este.