Ringató fákon zúg, zizeg, zenél
millió kerek, zöld akáclevél.
A kis uccára amikor betérek,
mellettem bárki boldogtalan féreg.
Csapott kalappal, mint egy kis kölyök,
Hajrás-ütemű csárdást fütyölök.
A fák rámnéznek, régi ismerősre:
ezeknek mindig én vagyok a hőse.
Piros portrémhoz sötétzöld keret –
és ők mondják meg: szeret, nem szeret...
Kacajom, mint friss, alkonyati pára
áldást lehel a sok-sok akácfára.