Legyen már csend
És ne lármázzatok!
Nem látjátok, hogy én
Még csak parázs vagyok?
Ha fáztok, tűrjetek!
Házat nem fűthet a zsarátnok,
S a tél fagyában meleget
Nem önthet rátok!
Csitt! Még parázs vagyok,
Kis, szunnyadó parázs – – –
De – érzem – jön egy isteni,
Áldott varázs:
Percek forgácsa lángra szít,
Esztendők fája fellebeg,
És lelketekbe tör
Sosem álmodott, nagy dolog:
Szétsziporkázó tűzijáték,
Csodás fénytenger!...
És zsolozsmákat zengve
Áld minden ember.
Szikrám zenéje átrezeg
A megkövült telen
S az forró nyárba olvad...
De addig türelem! – – –
Vagy azt se bánom,
ha nincs bennetek
Rövid várásra akarat, –
Fojtsátok el
A szunnyadozó parazsat:
Jó lesz! Lelkem a nagy Sötétnek
Kútjába szótlanul hull! –
De ti – hiába – nélkülem
Elvesztek nyomorultul!