A ház árnyékba guggolt.
Előtte ócska kút volt,
A kút mögött kopott fal
és bokrok zöld bogyókkal.
Oldalt elrejtve, anda,
futókás kis veranda,
homály és gyönge lombszag:
békésemlékű korszak.
Estente állt a lámpa,
kormozva szállt a lángja
s a mintásan kifestett
falon nagy árnya tespedt.
Hímzés volt s ritka, vékony
csipke a kanapékon,
fölöttük sorban álltak
ómajolika-tálak,
levendulás zugokba
emlék fakadt buzogva.
Különben semmi hírt, jelt
nem adott, csak ha cirpelt
a tücsök s régi bútól
reccsent a régi bútor.
Derengő korareggel
nyikorgó kerekekkel
egy-egy szekér dübörgött
s az ablaktábla zörgött...
Ilyenkor lopva támadt
valami ódon bánat
és a bölcsőben nagyanyám
ringatta az anyámat.