Temetett, titkos tartalom,
haragos, híres hatalom,
boldog, bizsergő, balga bőség
lobogó lángú lehetőség
ami énbennem él.
Valami vágyas végtelen vagyok.
Csak már csattanna fel
e fojtó, fájó, forrasztott fedél
és dörgő daccal durranna dugóm
és csobognának csurgó csókjaim
a vész-viharban vonagló világra!
Ne lennék ilyen áldozatos árva!
Akarni, adni, mit addig akarok,
míg égnek bennem hörgő haragok,
szaggató, színes, szomorú szerelmek –
míg a ragadó, repülő napok
rózsás lelkemre rontást nem lehelnek.
Jaj, nem akarok poshadón pusztulni!
Éljen az akkor! –:
Akkor mindenki vére kell,
Akkor mindenki énekel,
erőt a lelken lenge kéj vesz,
s daloló, drága, csodaszép lesz
és táncra tart a fürge föld
és lángos lelkem egyre tölt
pirosan-pezsgő, pozsgás patakot! – –
Várom, várom a villanó varázst!
Várom, várom a vigadó napot!