Én irígylem a meteort!
Tündöklő láng-világ,
Mely reszkettető harsogással
Iramlik át a föld felett;
Örök csatáknak színhelye,
Hol mindörökké senkisem nyer
És senkisem veszít!...
De jég-sugára űrbe vész
És nem jut el az emberig...
A földről végre néma pont,
Mely leszalad az éjszakában
És fénylő sávot hagy az egen
Amerre járt, egy pillanatra – –
Ide nem jut el lelki harc,
Önfelemésztő láng-tusa,
Itt csupa béke, csupa csend lesz,
Nagyon kedves és nagyon szomorú...
És csendesen szól, aki látja:
Valaki meghalt! – –
Itt olyan, mint egy éjji dal,
Mely halkan, lágyan simogat;
És könnyet csókol szempillánkra;
Mint szerelmesek sóhaja,
Melyet a hintás, nyári szellő
Szárnyára kapva, messze hord...
Én irígylem a meteort!