Kicsi Húgom, én elmegyek.
Jó volt tenéked
mesélni lassan,
illatos, álmos
rózsalugasban.
Kicsi Húgom, én elmegyek.
Szirom permetez,
hol lép a lábam
és sírni kell,
mert ez rosszul van,
mert ez bután van.
Kicsi Húgom, én elmegyek.
Míg eltűnök egy fordulónál,
nézzél utánam!
Virágot dobtam, visszadobtad,
visszaráztál sok pazar szirmot
és most már minden sárba-rothad.
Hittem: örök szavakat ások,
ültetek el egy kicsi kertbe...
Most elverik a káromlások.
Szép volt a fehér kicsi oltár
és rászakadt az egész templom –
Én nem mondom, hogy oka voltál.
Csak siratom, hogy annyi múlt,
annyi kábító sziromjáték
szitálva, lassan földre hullt:
Csókok, szerelmes régi posták...
Dübörgött az idő-szekér
És patkós lovak eltaposták.