Kint ázottak a fák
és zuhog az eső,
s zokog a magyar nóta
és zokognak a levelek.
Elbújtak a hegyek,
bújósdit játszanak:
A nagy fekete fellegek közt
csak villámláskor látszanak...
Olyan csordultig van a lelkem
a bús, cigányos dallal
és zokogó az éj
és közeleg a hajnal.
Nézek, nézek... – –
Végigborzong a szél
és én megérzem, hogy odakünt egy fán
hangtalanul
egymáshoz simul
két ázott kis levél.