Egy titokzatos idegen
Rózsakoszorút vetett homlokomra
S aztán tovább ment hidegen.
Én ujjongtam a kincsen
És úgy vártam, hogy szivárvány-utamra
Illatot hintsen!
Ó, sok reményem, balga, rajtavesztett!
– Egy szomorú napon
Virágom szirma hullni kezdett
Azután így haladt
És minden nap lehullt egy szirma –
És végül csak a tövise maradt... –
Most minden csupa bánat
S én bús-szelíden befelé sírok
És hordozom a töviskoronámat!