...És Ködországban akkor csend lesz,
s csak olykor zúg fel, néha-néha –
az álmodásos zenekar
és átvijjog a szél a réten
és Ködországban ünnepelnek!
Jön a Ködherceg álmodón,
fehér felhőből köpenye
és fátyolos és hallgató,
mint az eső, mely lepereg:
jön a Ködherceg szomorún.
A szürke ködök leborulnak,
megcsókolják palástja szélét,
s az alázatos őszi árnyak
koronát tesznek a homlokára
és mind-mind földig leborulnak.
Ködhercegből most Ködkirály
felül felhői trónusára,
s míg körülnéz nagy országában,
a szimfónia végsőt borzong –
és Ködországban újra csend lesz...