Most olyan szép a hegytető!
Most a világ is oly csodás! –
Bíbor a nap, az éltető
és minden egy szép álmodás.
A semmi-éjjel szörnyű bús volt,
míg Hajnalt látott születésem –
most két kezem imára kulcsolt
és nem kell félni, hogy lekésem.
Minden imádság idején,
minden imádság felrepül,
s vágyak tüzében égve én
a Tetőn állok egyedül.
...De itt áll az én bús Barátom
és fázósan fülembe súgja,
hogy mindez csak egy rövid álom
és ránk borul az Este újra!...