Skip to content
1907–1938

A gyöngék imája

Jenő Dsida

Jó Uram, aki egyként letekintesz bogárra, hegyre, völgyre, virágra, fűre, szétmálló göröngyre, – Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz

csak nagyon-nagyon gyönge. Mert pókháló és köd a szív, selyemszőttes az álom, pehelykönnyű és szinte-szinte semmi

s én erőtlen kezem még azt sem tudja Hozzádig emelni. De azért vágyaim ne dobáld a sárba, ami az Óceánnak

legdrágább, legkönnyesebb gyöngye! Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz, csak gyönge, nagyon gyönge.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A gyöngék imája · Jenő Dsida · Poetry Cove