Ismét eljött a fülledt éji óra,
Amelyben ájult, félig öltözött
Testtel, lesengő démonok között
Gondolsz az átkozott cipőzsinórra.
Minden zsinórok átkozottja ő,
Oly furcsa, fekete és nyughatatlan,
Midőn nem is számítsz rá, kettépattan
És madzag nélkül marad a cipő.
Ó lassú mérgek, távoli orom,
Halott szerelmek, úszva sárga lében
S én – zsinórtalan, senkivel rokon!...
Egy cipőmadzag leng a lomha légben:
Az egyik vége görcsös torkomon
S a másik a Sátán szőrös kezében.