A boldogságról

Sokat kerested, végre megtaláltad, Tenyereden kis gyémántkő ragyog És sugarai szerte sziporkáznak És éjszakáid fényes nappalok. –

Kis gyémántköved szerteszét ragyog. És boldogságnak hívod a követ – Jaj, ne mutasd, se énnekem, se másnak! Én féltem a Te boldogságodat,

Mások fondorral titkos vermet ásnak! Jaj, ne mutasd se énnekem, se másnak! Rejtsd el titokban, ne tudják hová lett – Talán szívedbe, talán máshová –

Árvíz ne mossa, tűzvész ne eméssze, – Rabló ne lelje, ha kutat soká!... Talán szívedbe, talán máshová... S őrizve boldog, önfeledt mosollyal,

Csak ünnepeken, néha vedd elő, Ha alkonyatkor csöndes-egyedül vagy, S körötted ül a Múlt, Jelen, Jövő. Csak ünnepeken, néha vedd elő!

Akkor úgy nézzed késő éjjelig, Akkor jól megnézd minden oldaláról És látva büszke, ujjongó tüzét, A szent örömben semmi meg nem gátol!

Akkor jól megnézd minden oldaláról! ...És ha sugara bágyadt, szomorú És régi fénye homállyá fakulva, – Jöjjön a könny, a ragyogó, az áldott,

Mely már annyi bút csillogásra váltott!... És boldogságod ragyogni fog újra!...