Édesanyám!
Ezek az apró gyémántos dalok,
melyekbe egyszer majd belehalok,
nem az enyémek.
Édesanyám!
Tizennyolc éve, – hej, emlékszel-é?
Te daloltad az én bölcsőm felé
utolsó szálig.
Édesanyám!
Te építettél szívemhez hidat: –
Megismered a Te dalaidat
ilyen messzeségből?
Édesanyám!
Rajtam vagyonod: hímzett palást
s én rajtam át kap szárnyas suhogást
te minden vágyad.
Édesanyám!
Ha szétrepültek mind-mind a dalok;
Hozzád repülnek fáklyás angyalok
Köszönő csókkal.
Édesanyám!
Én már nem vagyok semminek oka
ne szégyenkezz vagy büszkélkedj soha
soha miattam!
Édesanyám!
Szeresd nagyon az én verseimet!
Mind Tőled jön és mind Hozzád siet...
Sirdogálj rajtuk!...